2014. július 14., hétfő

~ 24.

Vicky az egyik sarokban álló asztal felé húzott, aminek az egyik oldalán a piák sorakoztak, a másik oldalán pedig kokain utcák húzódtak. Elismerően biccentettem, főleg, mikor megláttam a mellette lévő dohányzóasztalt, ahova füves cigit, és heroint tettek.
-Akkor... mit igyunk? - nézett rám Vicky és már fel is kapott egy üveg Jack Daniel's-t.
-Abból adhatsz nekem is - szólaltam meg, ő már a kezembe is nyomta. - És engedj ide - léptem elé, hogy elérjem a drogot.
Gyors mozdulattal felszívtam a hozzám legközelebb lévő két utcát. A hatás, mint máskor, most is azonnal elért, hisz az agyam egyre inkább letompult, a karjaim elzsibbadtak, és az érzékeim felerősödtek. Teljesen feloldódtam tőle, már az sem zavart, hogy az a pöcs -Axl-re értendő- itt járkál valahol, megbaszható csajokat keresve.
-Heló Ap! - szólalt meg valaki a hátam mögül, és egy bökéssel tudatosította még jobban bennem, hogy nekem szólt. Hátraarc után jöttem csak rá, hogy a mögöttem álló valaki egy bizonyos gitáros, aki Slash-nek hívatja magát.
-Csáó Hudson - biccentettem komolyan, bár örültem annak, hogy itt volt. Ő az, aki ha kell megvéd az elvetemült énekestől. - Mizu?
-Semmi. Axl keres - mutatott egy irányba, ahol a vörös hajú srác, a falnak támaszkodva, maga előtt összefont karokkal figyelt.
-Én meg nem találom - vágtam rá egyből, gondolkodás nélkül. Nem volt idegzetem találkozni a fejkendőssel, elég volt már belőle reggel. Vagyis délután.
-Mindegy. Igazából szerintem csak baszni akar. Most, hogy így mondom, igaza van - fordult meg és már el is ment a tömegbe, keresni valakit, aki kap az alkalmon.
Ekkor néztem végig igazán az összegyűlt embereken. Egymással beszéltek ismerősök és ismeretlenek, öregek és fiatalok, pasik és csajok, zenészek és zenekedvelők. Kopasz fejek is kivillantak, úgy, ahogy pár óriás méretű srác. Duff-ot is könnyen kiszúrtam a tömegben, hiszen magassága, arcformája, és szőke, feltupírozott haja összetéveszthetetlen.
A férfiak a nők fenekét fogdosták, amire utóbbiak megfordultak, és vagy felpofoztàk, vagy lesmárolták az elsőnek említetteket. Könnyen feltűnt, hogy sokan egy bizonyos pontot állnak körül, de nem érdekelt, hogy mi van ott. Vicky felé fordultam, aki valakivel már pofázni is kezdett.
-Vicky - hallottam egy mély hangot a hátam mögül, mire újra megfordultam, hogy szembetaláljam magam a majdnem két méteres szőke sráccal, aki a barátnőmet kereste.
-Szia Duff - mosolyogtam rá, ő pedig egy öleléssel köszöntött. - Vicky ott van.
-Köszi - vigyorgott, és két lépés után belebökött a csaj oldalába, aki vihogva ugrott fel, a hirtelen érkezett kezektől.
Elgondolkozva néztem, ahogy a basszer lekoptatja a srácot, és beszédbe elegyedik a lánnyal, aki csillogó szemekkel bámul a zöld szemekbe.
-April - kapott fel valaki, akinek nem láttam az arcát, viszont éreztem, hogy sír. A pólóm teljesen átázott, a forró, és sós könnyektől, ami a fogva tartóm szeméből áradt.
-Andy? - kérdeztem, mikor végig gondoltam, hogy mégis ki lehet, aki ennyire szorosan tart magához.
-Anya meghalt - szipogta, mire nekem is letörlődött a vigyor a képemről.
-Komolyan? - kérdeztem vissza, leplezve, hogy nem voltam ennél boldogabb. Soha.
Kicsit furán hangzik, hogy örültem, de én nem szerettem őt egyáltalán. Kidobott a házból, és leszarta, hogy mi van velem. Mindig Andy volt a kedvenc, engem meg nem is akartak. Csak a felesleges gyerek voltam egészen addig, amíg el nem küldött, azzal a mondattal, hogy "Nem fizettél, most takarodj!" - Részvétem.
-A te anyád is volt!
-Pontosan. Volt. Addig, amíg el nem küldött. Aztán nekem azóta nincs se apám, se anyám - emeltem meg egy kicsit a hangom, mert a zene is felerősödött.
-Mi történt itt? - lépett mellénk a Duff-Vicky páros.
-Az anyja meghalt - pillantottam Andy-re, mire a basszista egy lépést hátrált.
-Csak féltesók vagytok? -csodálkozott. 
-Nem - válaszolt helyettem Vicky. - A szülei kidobták otthonról, úgyhogy April úgy gondolja, hogy neki nincsenek szülei.
-Értem. Részvétem Andy - veregette meg a bátyám hátát, és elindult az asztal felé, amin a piák, és a drogok sorakoztak. Biztos tudja, hogy mi kell Andy-nek, hiszen... ő mindig így élt. Andy nem, ő jó fiú volt, egészen mostanáig, ameddig ide nem jött hozzám. Patrick persze végig ilyen volt, ő nem változott, ezért is utálták őket Andy szülei.
2 perc múlva ért vissza a szőke óriás, a kezében pár üveg vodkával, kólával, Jack Daniel's-szel, és pár füves cigivel. A piákat egy eléggé pici, de üres asztalra pakolta, hogy át tudja nyújtani nekem a cigit, azzal a címszóval, hogy "Gyújtsd meg!". A zsebembe nyúltam a gyújtómért, és amint elővettem, egy kattanás jelezte, hogy a cigi vége megperzselődött.
-Kösz - mondta Duff, és miután beleszívtam, el is kobozta tőlem. Utána Andy kezébe került, aki jó ideig tartotta a kezében, de amikor már a barátnőmhöz ért, látszódott rajta, hogy jobb kedve lett.
A harmadik kör után már én is éreztem a boldogságot, és, hogy az egész világ csak vicc. A kezemre bámulva röhögtem fel, Vicky is követte a példám, majd szép lassan Duff és Andy is bekapcsolódott a nevetésbe. A semmin röhögtünk, mégis tökéletesen éreztük magunkat. A házigazda ott ült mellettem, és semmivel sem foglalkozva már röfögött.
Egy ismerőst sem láttam ezek után a buliban, vagy legalábbis nem nagyon emlékszem rá, hiszen a drogot, egy-két üveg piával -fejenként- öblítettük le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése